Szellőztetés

A szellőztetés és a párásodás két egymástól elkülöníthetetlen témakör. Számos alkalommal találkozunk mi magunk is olyan érdeklődővel – elsősorban ablakcserét követően – aki párásodó ablaküvegre, penészedő falakra  panaszkodik.

Az ablak párásodása egy apró szinte jelentéktelen bosszúságnak tűnik, azonban annál ez sokkal több!
A párásodásnak sokkal súlyosabb következményei is lehetnek, mint pl: a fal penészedése, a tapéta leválása, a vakolat elszíneződése….
A hőszigeteléssel szemben támasztott egyre magasabb elvárások néha azt eredményezik, hogy a ló túloldalán kötünk ki. Egy szempontot hajlamosak vagyunk a többi rovására előtérbe helyezni jelen esetben a szellőzés kárára. 

A fallal szemben fő elvárásunk, hogy gondoskodjon a ház hőháztartásáról, az ablak esetén pedig többek között – jó esetben -, hogy ne rontsa le azt, azaz a fal és az ablak találkozásakor ne keletkezzenek úgynevezett hőhidak, illetve, hogy ne párásodjanak az ablakok.

Íme néhány oka annak, hogy a lakótérben pára keletkezik:
Az újonnan épített ház esetén, ha a szerkezetekbe bevitt építési víz (pl. vakolat, beton által) még nem távozott el, azaz még nem száradt ki rendesen az épület. Az építés során bevitt víz mennyisége az alkalmazott anyagtól függően egy helyiségre vetítve, megközelítheti az ezer litert is (aljzat beton, aljzat kiegyenlítő, ragasztók, vakolat, festékek, habarcs…….)!

Párásodást okozhat továbbá az is, ha a ház helytelen technológiával épült, például magukat a falakat úgy alakították ki, hogy azok a házat „bedunsztolják”, vagy a technológiát sürgetve a nem megfelelő száradási időket tartották be. Az emiatt keletkező gombásodás és pára miatt néha helytelenül a nyílászárókat teszik felelőssé. Azonban egyet tisztázni érdemes, a mai korszerű nyílászárók ellentétben a régiekkel csukott állapotban gyakorlatilag nem szellőznek, és ez így helyes! A ház szellőztetéséről jelen technológiák mellett már a tervezéskor is gondoskodhatunk.
Ha a ház már készen van, ki is száradt, számolni kell a hétköznapi használati alkalmával a víz párolgására.
Közismert, hogy minden emberi tevékenység több, kevesebb mennyiségű páratermeléssel jár.

Néhány jellemző adat:
• Pihenő személy: 40 g/h - azaz 320 g éjszakánként és személyenként
• Zuhanyozás: 2000 g/h - azaz 300 g zuhanyozáskor
• Ruhaszárítás: 2000 g/gép - azaz 200 g naponta és személyenként
• Főzés: 1000-2000 g/főzés - azaz 3000 g naponta
A fenti adatokból is látható, hogy egy 3-4 tagú család átlagos napi páratermelése, illetve víz felszabadítása elérheti a 10-15 kg-ot, melyet tudatosan tervezett, és a lakás minden helyiségére kiterjedő légcserével el kell távolítani, ellenkező esetben megkezdődnek a káros folyamatok.
  Fentiek mellett meg kell említeni, hogy a lakások páraterhelése a lakásban lakók számának, a légtérfogat függvényében, illetve az életvitel szerint (lakásokban gondozott zöld növényzet, az akváriumok, terráriumok, szobákban száradó ruha, stb.) erősen változó, tehát egy-egy lakás páraterhelése a közölt átlagértékeknél lényegesen magasabb is lehet, akár többszörösére is változhat.

Az emberi légzés során is egy-két liter vízgőz kerül naponta a ház légterébe. Ez a páradús levegő az ablaküveg belső, hőtechnikailag kedvezőtlen csatlakozási felületein kicsapódhat, s az ablakon pára jelenik meg.
Ez nem törvényszerű, de bizonyos fizikai állapotok mellett elkerülhetetlen bekövetkezése. 
A levegőben lévő páráról, nedvességről tudni kell, hogy mindig a leghidegebb helyen csapódik ki, az éppen az aktuális helyiség harmatpontján általában üvegfelületen kezdődik.
Ha az üvegtáblák között észleljük a párásodást, az a rossz minőségű üvegkialakításra utal, nem páradús levegőre.
Egy megbízhatóan hőszigetelő üvegtábla pereme le van tömítve, így oda nedvesség nem juthat be.
A levegőben lévő pára kicsapódását meg tudjuk akadályozni, csökkenteni tudjuk a helyiség hőmérsékletének fűtésével, és szellőztetéssel.
Elsősorban rendszeres úgynevezett „drasztikus szellőztetéssel lehet megelőzni a párásodást.
Javasolt a „lélegző”, megfelelően végiggondolt szerkezetek (tégla, vakolat stb.) alkalmazása, amellyel a dunsztolódás elkerülhető, ezáltal hozzájárul az épület nedvesség-szabályozásához, így csak ott van szigetelés, ahol arra szükség van.
A fűtött helyiség levegője több pára megkötésére alkalmas így ott később tud kicsapódni a harmat, mint a fűtetlenben.

A pontos kivitelezés az ablak beszerelése esetén elengedhetetlen. A nyílászáró optimális beépítéséhez ismerni kell a fal szerkezetét, mert az alapvetően meghatározza a szigetelés anyagát és az ablak rögzítésének módszerét. 
A belső tömítések megakadályozzák, hogy a páradús levegő eljusson az ablak vasalatához, így fagy esetén nem következik be ezen a ponton jegesedés. A tokban elhelyezett, középső tömítés, pedig azért felelős, hogy ne kerülhessen a tokon keresztül szennyeződés, illetve nedvesség a lakás belső terébe. Így biztosítva van a kellő hőszigetelés, a víz- és párazárás, s a tömítés felveszi a dinamikus terhelésekből adódó rezgéseket. Számos alkalommal találkozunk vele, hogy a T. Vevők kiszedik a tömítéseket, a párásodás megakadályozásának céljából, ezt mi nem javasoljuk!
 
Pár szó a helyes szellőztetésről. Ha csupán bukóra nyitjuk az ablakot, csak az ablak közvetlen előterében lévő hideg és meleg levegőt cirkuláltatjuk. Miközben a szoba, bútorok hőmérséklete lecsökken. Célravezető megoldás az úgynevezett drasztikus szellőztetés, amikor is az ablakokat sarkig tárva naponta többször öt-tíz percen keresztül kereszthuzattal állítjuk helyre a lakás belső páratartalmát.
Így a benti levegő a külső friss levegőre kicserélődik, ugyanakkor a falak, bútorok nem hűlnek le, azaz a levegőt a radiátor, illetve a fűtőtest viszonylag könnyen és gyorsan felmelegíti, mivel annak a súlya kicsi, viszont a nehezebb súlyú berendezési tárgyakat, falakat nem kell melegíteni.
Amennyiben hosszú ideig szellőztetünk, úgy a szellőző felület közelében a tárgyak, a falfelületek is lehűlnek és a fűtéssel ezeknek a felmelegítéséről is gondoskodni kell. Ennek a szellőztetésnek rövid ideig tartónak kell lennie, hogy a falakat és a mennyezetet ne hűtsük át, mert ezek tárolják a helyiség hőtartalmának kb. 25%-át.
Több gyártó az óránkénti legalább félszeres teljes légcserét javasolja!

Fel kell hívni a figyelmet ablakcsere esetén, illetve tömítés elhelyezésekor arra, hogy amennyiben a meglévő egyéb szerkezeteket (fal, födém) változatlanul hagyjuk, előfordulhat, hogy falnedvesedés, penészesedés lép fel. Ennek a magyarázata az, hogy ugyan a hőhidaknál a belső falfelületi hőmérséklet nem változik, de a szellőzés csökkeni fog, ezáltal az épület belsejében levő nedves levegő jobban fel tud dúsulni, és hamarabb lecsapódik a hidegebb felületen. Ezért minden ablakfelújításnál meg kell vizsgálni, hogy van-e ilyen veszélyeztetett terület, illetve a szellőztetésről gondoskodni kell.

Felújításnál azért, hogy a levegőből a pára ne csapódjon ki olyan hamar javasoljuk a fokozottabb hőszigetelő üvegek alkalmazását, 1,4 illetve a gázzal töltött 1,1 K értékű üveget.

Vannak olyan helyiségek ahol a szellőztetést biztosítani kell, mint pl gázkazánok, konyhák….
Ebben a helyiségekben található ablakokban légcsere szellőző készüléket kell betervezni, melyek biztosítják a minimális óránkénti légcserét. Célszerű körbenézni hogy vonatkoznak e az épületre a használattól, rendeltetésétől függő elírások a légcsere tekintetében. Ugyanis előfordulhat, hogy nem elég egy higro szabályozású, zárható légcserélő készülék a nyílászáróban, mert nem felel meg az előírásoknak. 
Bővebb információval szívesen állunk rendelkezésükre bemutatótermünkben.

Nyílászáróba építhető légbevezetők (.pdf)

Tanácsok az iprailag felületkezelt nyílászárókhoz (.pdf)